Nap nap után

Író: David Levithan
Cím: Nap nap után
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 312

A. minden nap más ember bőrében ébred, egy napig éli azt az életet, de a saját gondolataival, majd távozik. Nincs családja, nincsenek barátai, nem tud semmihez sem kötődni. Csak pár szabály van: mindig vele egyidős gyerek lesz belőle (a történet idején 16 éves), sosem éli kétszer ugyanannak az életét, mindig az adott állam határain belül marad, és minden éjfélkor tovább kell állnia. Milyen élet az ilyen, hogy lehet ezt ép ésszel megélni és elviselni?

Egy német blogon vagy vlogon hallottam először erről a könyvről, de csak úgy felületesen, aztán láttam, hogy a molyon is egész jó értékeléseket kapott, hát belevágtam. Egy érdekes alapötletű YA könyv, tetszett a történet, és érdekelt, hogy mi lesz a végkifejlet.

Elgondolkoztam rajta, amin eddig még nem nagyon, pedig tulajdonképpen evidens, hogy az élethez mennyire hozzá tartozik a folytonosság. Nem lehet elkülöníteni a napokat egymástól, kell a koherencia. Hisz A. is hétköznapi emberek életét éli, csak mindig másét, és egy nap alatt nem történnek csodák. Talán az a legnagyobb tanulsága, hogy meg kell élnünk az életet és nem csak túlélni kell. És ami a legfontosabb, szükségünk van érzelmi kötődésekre, emberekre, akikre számíthatunk és akik számíthatnak ránk. Nem lehet úgy élni, hogy nincs olyan ember, aki tudna rólunk, ismerne minket. Fontosak az emberi kapcsolatok.

A másik, talán még érdekes probléma amit felvet a nem identitás kérdése. Nem lehet úgy olvasni, hogy elvonatkoztassunk attól, A. most fiú-e vagy lány? Rögtön az elején lett egy elképzelésem, de tulajdonképpen a történet során kiderül, ő egy nem nélküli lélek. Lehet belőle fiú is és lány is, és mindegyikben ugyanannyira otthonosan mozog. Túl identitásfüggők vagyunk, mindent beskatulyázunk? Vagy fiú, vagy lány? A fiúk a lányokat szeretik, a lányok a fiúkat és ez csak így normális? Sajnos sok ember, aki nem fér bele ezekbe a skatulyákba, nagyon megszenvedi az emberiség ezen hozzáállását. Ez a könyv viszonylag könnyed stílusban talán kicsit felnyitja az ember szemét, hogy nincs ez jól.

Érdekes volt a dolog "etiakai" része is. Mennyire van joga A.-nak beleszólni, változtatni a fiatalok életén, akiknek a testét egy napra birtokolja? Hisz ő tulajdonképpen külső szemlélőként látott rá az életükre. Alapesetben azt az elvet követte, hogy nem zavarja meg a megszokott rendet, de Justin esetében nagyot változtatott a fiú hozzáállásán, ami a későbbi bonyodalmakat okozta, és a depressziós lány életét is megmentette.

A végén kicsit gyorsan zárta le a Rhiannon-szálat, bár ha valakinek mindig csak egy napja van, aztán megint egy, akkor nem nagyon lehet elhúzni a búcsút. És hogy A.-val mi lett, mi lesz? Eléggé nyitva hagyott kérdés, amiről van egy elképzelésem, de hátha a sorozat második kötetéből többet is megtudhatunk.