Cím: S. - Thészeusz hajója
Kiadó: Geopen
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 456
A megjelenése körüli láz először elkerült engem, olvastam sok helyen a címét, de nem is tudtam mi ez a könyv. Aztán mégis belefutottam egy honlapba, ahol láttam képeket a könyv belsejéről. Akkor már megmozdult bennem valami, hisz ami ennyire különleges, újszerű és egyedi, az egy könyvmolyt nem hagy nyugodni. De az ára még így is visszatartó erő volt. Egészen a születésnapomig, amikor mamám szájából elhangzott a sokszor hallott (de ritkán megvalósított) mondat, olyat vegyél magadnak, amit amúgy nem vennél. Kis gondolkodás után aztán meg is volt a kiszemelt áldozat.
Mitől olyan érdekes ez a kiadvány? Itt nem csak egy könyvről van szó, hanem a könyvről (Thészeusz hajója), melynek lapjain Jen és Eric levelezik egymással. Jegyzeteikben a könyv fiktív írója, V. M. Straka rejtélye után nyomoznak, de magánéletük egyes részeibe is bepillantást nyerhetünk.
A megrendeléstől fogva lázban égtem. Ünnepélyes keretek között, a kellő tisztelet megadása mellett bontottuk fel otthon a férjemmel, és lapoztuk át ezt a csodálatos kiadványt. Én még nem láttam ilyet. Fantasztikus ötlet és a kiadói szempontból is hatalmas munka és nagyszerű kivitelezés. Az öregített stílusú könyv, a kézzel írt jegyzetek, a különleges betétlapok... Már csak lapozgatni és nézegetni is élvezet.
Pár napig nem is csináltam mást vele, csak csodáltam, és tipródtam fölötte, ugyanis féltem elkezdeni. Annyira komplex, és annyi mindent lehetett róla hallani, hogy könnyen elspoilerezhetőek bizonyos dolgok, hogy előbb alapos kutatómunkát végeztem, ki mit ajánl ez ügyben. :) A lényeg, hogy ne legyünk görcsösek. :)
Mikor elkezdtem az olvasást sem voltam még biztos abban, hogy is fogok haladni vele. A bevezetőt és az első fejezetet elolvastam úgy, hogy először a tényleges könyvet, a Thészeusz hajóját, majd az adott részhez tartozó jegyzeteket. De már így is találtam benn egy-két érthetetlen dolgot, így a második fejezettől már csak a könyvet olvastam a lábjegyzettel valamint Eric ceruzás (szürke) jegyzeteit. Eztán tértem vissza a kézzel írt megjegyzésekhez és a betétlapokhoz. De még itt sem mindegy a sorrend. Ahogy sok helyen olvasható, először a kék-fekete párokat, majd a narancs-zöld, a piros-lila, végül a fekete-fekete tintával írt jegyzeteket ajánlatos elolvasni.
Sajnos az utóbbi időben nem volt annyi egybefüggő szabadidőm, hogy nagyon belemerülve pár nap alatt átrágjam magam rajta, kicsit jobban elhúzódott az olvasás, mint szerettem volna, így az a hatalmas élmény sem tudott a hatalmába keríteni. Biztos vagyok benne, hogy ha majd több szabadidőm lesz, újra előveszem, hátha jobban összeáll a kép, ha nem esek ki folyton a történetből.
Persze így is egy nagyon különleges élmény volt a könyv. A Thészeusz hajója önmagában is egy nagyon feszültséggel teli, érdekes olvasmány, de kétségkívül kell hozzá a körítés, anélkül az én ízlésemnek túl elvont lenne.
Jen és Eric levelezésében érdekes követni, hogy kerülnek egyre bizalmasabb viszonyba mindössze egy könyv lapjain levelezve. A harmadik körben pedig már sokszor azért nem világos egy-egy utalás, mert akkor már személyes találkozókra és eseményekre is visszautalnak.
A Straka-rejtély utáni nyomozás kicsit csalódás volt számomra, azt hittem, interaktívabb lesz ez a vonal, az olvasót is belevonják majd, együtt rakhatjuk helyre a kirakós darabjait. De nem így lett, külső szemlélő lehettem csak a történet kibogozásában, sőt, gyakran elég merész huszárvágások, számomra nem teljesen logikus következtetések voltak benne. Most már tudom, hogy ha újra olvasom, jobban kell koncentrálni, mert a sok név és bonyodalom közt könnyen elvész az ember. Maga a nyomozás is elég hamar kezdődött el. Eric persze már évek óta foglalkozott a témával, de számomra Jennek is olyan hirtelen természetes lett, hogy akkor kutakodni kell.
A kézzel írt jegyzetekben pár hibát is felfedeztem, rossz helyre voltak beszerkesztve, így logikailag nem jól követték egymást. Ez picit levont az élményből, de továbbra is csak dicsérni tudom ezt a fantasztikus kiadványt, amihez fogható valószínűleg nem lesz sok a könyvpiacon. A későbbi olvasóknak pedig csak azt tudom javasolni, hagyják, hogy beszippantsa őket az S világa, és sose lankadjon a figyelmük!
Persze így is egy nagyon különleges élmény volt a könyv. A Thészeusz hajója önmagában is egy nagyon feszültséggel teli, érdekes olvasmány, de kétségkívül kell hozzá a körítés, anélkül az én ízlésemnek túl elvont lenne.
Jen és Eric levelezésében érdekes követni, hogy kerülnek egyre bizalmasabb viszonyba mindössze egy könyv lapjain levelezve. A harmadik körben pedig már sokszor azért nem világos egy-egy utalás, mert akkor már személyes találkozókra és eseményekre is visszautalnak.
A Straka-rejtély utáni nyomozás kicsit csalódás volt számomra, azt hittem, interaktívabb lesz ez a vonal, az olvasót is belevonják majd, együtt rakhatjuk helyre a kirakós darabjait. De nem így lett, külső szemlélő lehettem csak a történet kibogozásában, sőt, gyakran elég merész huszárvágások, számomra nem teljesen logikus következtetések voltak benne. Most már tudom, hogy ha újra olvasom, jobban kell koncentrálni, mert a sok név és bonyodalom közt könnyen elvész az ember. Maga a nyomozás is elég hamar kezdődött el. Eric persze már évek óta foglalkozott a témával, de számomra Jennek is olyan hirtelen természetes lett, hogy akkor kutakodni kell.
A kézzel írt jegyzetekben pár hibát is felfedeztem, rossz helyre voltak beszerkesztve, így logikailag nem jól követték egymást. Ez picit levont az élményből, de továbbra is csak dicsérni tudom ezt a fantasztikus kiadványt, amihez fogható valószínűleg nem lesz sok a könyvpiacon. A későbbi olvasóknak pedig csak azt tudom javasolni, hagyják, hogy beszippantsa őket az S világa, és sose lankadjon a figyelmük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése