Az utolsó vacsora

Író: Ross King
Cím: Leonardo és az Utolsó vacsora
Kiadó: Park
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 416

Egy történet a világ egyik leghíresebb művészéről, hogy hogyan, hol és mikor festette meg a világ egyik leghíresebb festményét. Egy érdekes és regényes történet Leonardoról, a XV-XVI. századi Itáliáról, Milánóról és Az utolsó vacsoráról.

Tavaly elolvastam Ross Kingtől a Michelangelóról és a Sixtus-kápolna festéséről és időszakáról szóló hasonló könyvét, ami akkor nagyon tetszett. Így karácsonykor nagyon örültünk, mikor megkaptuk egy következő könyvét is. A mostani értékelésemben valószínűleg mindegyikről fogok írni, mert elég hasonló a téma, az időszak és a stílus.

Miközben olvastam a könyveket, többször eszembe jutott, hogy valami hasonló stílusban kéne az iskolákban is tanítani. Nem kéne olyan élesen elválasztani a tantárgyakat egymástól, mert úgy nem látja meg az ember az összefüggéseket. De ezen a történeten keresztül megismerhettük az 1490-es évek Itáliájának kül- és belpolitikai helyzetét, az egymással hol szövetkező, hol harcban álló városállamokat, a pápaság akkori történelmét, a kor fontos művészeit, Leonardo életét, konkrétan Az utolsó vacsora keletkezését, de egy általános művészeti áttekintőt is kaptunk. Tehát egybe vontuk a történelem, a művészet történet és az irodalom órát is. Sokkal élvezetesebb és átláthatóbb volt így, mintha tantárgyakra és azon belül is különálló fejezetekre osztottuk volna ezt a korszakot.

Ami még külön érdekes volt, hogy épp most nézzük a Borgiák című tévésorozatot is, ami szintén ezt a korszakot, VI. Sándor pápa uralkodását mutatja be. Így már két, túlnyomórészt művészeti témájú könyvből és egy, inkább a történelem és a pápaság oldaláról felépített sorozatból ismerkedünk ezzel az évtizeddel.

Ezt a korszakot az itáliai városállamok belső csatározásai, illetve a franciákkal folytatott küzdelmeik és szövetségeik jellemezték. Ilyen körülmények között művészként sem volt könnyű alkotni, nagyban függtek a munkák a megrendelők, a különböző uralkodók és egyéb mecénások politikai és ezáltal anyagi helyzetétől. Michelangelo és Leonardo személyes története, és a könyvekben bemutatott két nagyszerű alkotás keletkezésének körülményei között számos párhuzam vonható.

Mindkét művész egy szobor megalkotása miatt érkezett Rómába illetve Milánóba, de a megbízóik végül változtattak a megrendelésen, és mindkettőjüktől egy-egy freskót rendeltek inkább. Pedig egyikük sem értett ehhez a technológiához, mégis elég nagyban kezdték. Michelangelo maradt a hagyományos freskó technikánál, amit nagyon kimerítően megismerhetünk, míg Leonardo olajfestékkel és temperával festett a falra, ami sajnos mint később kiderült, nem bizonyult túl tartós megoldásnak.

Ross King rendkívül alaposan bemutatja a festményeket. Mind az elkészítési technikákat, mind magát a műalkotást. Megpróbál leszámolni Az utolsó vacsorát manapság körbelengő számos misztikus történettel, és nagyon meggyőzően elemzi a kép résztvevőit, illetve azt, hogy pontosan mely bibliai pillanatot ábrázolja Leonardo.

Szerencsére van még pár hasonló témájú könyve, amiket biztos el fogok olvasni. Mindenkinek csak ajánlani tudom, akit érdekel a történelem és a művészetek, biztosan magával fogják sodorni az évszázadok lebilincselő eseményei.