Ismerkedés a skandináv humorral

Író: Jonas Jonasson
Cím: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 416

Századik születésnapján Allan Karlson fogja magát, kimászik az öregek otthona ablakán, és útra kel. Csak a helyi buszpályaudvarig jut el, és máris hihetetlen kalandokba csöppen bele.

Ilyen bevezető után az ember még nem sejti, mire is számíthat, én még kicsit pesszimista is voltam, hogy lesz ebből történet? De lett, nem is akármilyen. A magyar olvasók valószínűleg rögtön Rejtő könyveihez hasonlítják a humorát, szerintem joggal. Biztos emiatt sokaknak nem tetszik, de másolásról nem beszélhetünk, hisz egy svéd író könyvéről van szó. De a kalandok és abszurd helyzetek, melyekbe az egyre népesebb szereplőgárda keveredik, nagyon hasonlít a rejtői hősök kalandjaira.

A történet két szálon fut. Egyrészt peregnek a jelen eseményei, Allan és barátai kalandjai, másrészt pedig végigélhetjük a száz éves ember nem mindennapi múltját. Ezek a régi események számomra kicsit a Forrest Gump című filmet idézték.

Allan egész fiatalon belecsöppen a nemzetközi politikai eseményekbe, holott ha valamit nem szeret, és messzire elkerül, az a politika és a vallás. De valahogy mégis mindig megtalálja ez a két téma, ám ő zseniálisan lavírozik úgy, hogy nem azt nézi, ki melyik párthoz tartozik. Anélkül, hogy sokat elárulnék, csak néhány szemelvény. Szakmájánál fogva ért a robbanóanyagokhoz, így kerül bele a spanyol polgárháborúba, majd találkozik Francoval, később a II. világháború alatt Amerikában tartózkodik, és elég szoros szálak fűzik az atombombához. Majd megjárja Kínát, Szibériát és Balit is, míg végül a Szovjetunióban zárja le kalandos pályafutását, és nyugdíjba vonul.

A jelenben játszódó történet pedig egy nagy utazás, menekülés a bűnözők majd a rendőrség elől. Allan és egyre népesebb baráti társasága egyre abszurdabb és lehetetlenebb helyzetekbe kerül, míg végül természetesen minden jóra fordul.

Miután elkaptam a fonalat, és hagytam, hadd sodorjanak a különös események, és a humorra is nyitottá váltam, nagyon jól szórakoztam. De ez a könyv erre való, hogy négyszáz oldalt végignevessünk. Azt hittem, nyögvenyelősebb lesz, és hamarabb kifullad majd a történet, de szerencsére nem így lett. A múltbeli szálat végig élveztem, a modern néha azért vontatottá és kissé unalmassá vált. A tanulság pedig? A látszat néha csal, a jelentéktelen külső is takarhat nagyon meglepő értékeket.