Megszállottak

Író: Alexander G. Thomas
Cím: Megszállottak - A Tesla-hadművelet
Kiadó: Noran-Libro
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 400

Egy New York-i szálloda szobájában él elzárkózva a világtól az idős Nikola Tesla. Látszólag semmi különöset nem csinál már, eteti a galambokat, kilométereket sétál a szobában fel-alá, és fejben dolgozik. De az FBI titkosügynökei mégis évek óta figyelik a tevékenykedését. Így figyelnek fel különös halálára is.

Megjelenésekor elég jó véleményeket hallottam a könyvről, így mikor tesóm véletlenszerűen megkapta ajándékba a könyvet, gyorsan le is csaptam rá, egy jó olvasmányélmény reményében. Sajnos csalódnom kellett.

A könyvet több szempontból is tudnám kritizálni. Először is sajnos egy mostanában nagyon gyakori, nem túl igényesen szerkesztett vagy korrektúrázott példányhoz van szerencsénk, mivel hemzseg a helyesírási hibáktól. Másodszor az író stílusa se üti meg azt a színvonalat, amit én egy könyvtől elvárok, attól függetlenül, hogy egy komoly szépirodalmi alkotás vagy egy könnyedebb ponyvaregény. Mert stílusának mindenképp lennie kell. Sokszor nagy hasonlóságot éreztem a Frei Tamás könyvekhez, mert Alexander G. Thomas (Matuscsák Tamás) is előszeretettel magyaráz túl dolgokat. Nem tudom, miért nem elég az, hogy előrántotta pisztolyát, miért kell pontosan elmagyarázni a típusát, és minden pontos adatát? Ez nem tesz hozzá a történethez, sőt, vontatottabbá teszi azt. És ez az egész könyvre nagyon jellemző, hogy rengeteg, feltehetően az internetről kiböngészett adatot vonultat fel a legkülönbözőbb témákban. Azt hiszem, manapság többen publikálnak könyvet, mint az valóban indokolt lenne.

A történet felépítése sem volt egyensúlyban, azt hiszem, az általános iskolai magyar órákon megtanult bevezetés-tárgyalás-befejezés hármast nem véletlenül sulykolják belénk. Itt egy nagyon izgalmas és figyelemfelkeltő bevezetést olvashatunk, ami az 1943-as év New Yorkjában játszódik, és itt szerzünk tudomást a híres feltaláló, Tesla haláláról az FBI szemével. Ahogy élete is fordulatos és izgalmakkal teli volt, úgy halála sem mindennapi, ugyanis testét nem találják meg a szobáját feltörő ügynökök, csak egy-két testrészét, és egy különös masinát.

Ezután azt hittem, hogy továbbra is hasonló lendületű és izgalmas krimihez vagy fantasyhoz lesz szerencsém. De sajnos innen már csak a csalódások érnek. Nem szeretném túlzottan kiteregetni a történetet, de innentől hosszasan olvashatjuk Tesla életrajzát, a saját szájából. Miután elolvastam a könyv köszönetnyilvánító befejezését, ahol az író a wikipediának és egyéb internetes forrásoknak mond köszönetet megértettem, amit addig is éreztem, hogy itt egy nagy összeollózáshoz van szerencsénk. Mert hosszú oldalakon keresztül csak életrajzi tényeket és adatokat olvashatunk Tesláról. Ilyen mértékű adat nem lenne indokolt, sokkal rövidebben is össze lehetett volna foglalni a történet szempontjából fontos tényeket, a többinek pedig ugyanígy utána tud nézni az olvasó, ha mélyebben érdekli a téma. Ez az életrajzi rész pedig a könyv feléig tart, valahol a 200. oldal táján kezdődik el a tényleges történet.

Itt újult erővel láttam neki, bízva abban, hogy végre történni fog valami, mégha csak 200 oldal áll is a rendelkezésre a történet kibontására. De ismét csak csalódnom kellett, mert maga a történet sem tetszett. Számtalan holokauszt történet született már az elmúlt 70 évben, különböző szemszögekből járják körül az írók. Az esemény súlya miatt persze mindig újabb és újabb embereket ihlet meg, ami nem is probléma, amíg abból egy színvonalas könyv vagy film születik. Viszont ezt itt most nem tudtam értelmezni, hogy egy fantasy vagy legalábbis erősen elképzelt történetet minek ötvözzük ezzel a témával? --- Spoiler --- Az 1943-ba teleportált Tesla egy szerb ortodox pap és egy zsidó mérnök segítségével zsidó gyerekeket ment meg és teleportál Izraelbe? Legalábbis feltételezhetően oda. De miért pont Izraelbe? Értem, hogy zsidók, de Izrael államot csak 1948-ban alapították meg. Mit csináltak addig a gyerekek a siratófal árnyékában? --- Spoiler ---

Tehát magára erre a történet kibontására mindössze 100 oldalt szánt a szerző, bár nem is baj, mert ezt se sikerült túl érdekesre, és ahogy írtam, nem is értettem az egész célját. Miután megtörténik a végkifejlet 1943-ban, hirtelen véget vet az egész szálnak, számos kérdést nyitva hagyva, melyekre a későbbiekben sem mind kapunk választ. Az utolsó 100 oldal már napjainkban, illetve néhány kép erejéig az 1980-as években játszódnak, és ezeken az oldalakon még annyi új szereplőt és szálat vonultat fel, amit megint csak nem értettem, hogy erre most miért van szükség. Itt egy-két dolog kiderül a mentőakció utóéletéről és olyan embereknek fonódik össze újra a sorsuk, ami már egy könyvben is sok. A végső csattanó pedig sajnos már nem tudott lenyűgözni. --- Spoiler --- Nem azzal van a bajom, hogy felélesztenek egy 60 éve véletlenül hibernálódott embert, hanem nem tudom elképzelni, hogy mire gondolt itt az író? A bomba belsejébe került bele és hibernálódott Tesla??? Hogyan??? --- Spoiler ---

Sajnálom, hogy ilyen véleményt kellett írnom, pedig én nyitottan és pozitívan álltam hozzá a könyvhöz, de hamar lelombozott.