Író: Joël DickerCím: Az igazság a Harry Quebert-ügyben
Kiadó: Göncöl
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 674
New York új üdvöskéje, Marcus Goldman írói válságba kerül, miután megírta első sikerkönyvét. Hogy ebből kilábaljon, felkeresi mesterét és egykori tanárát, a szintén ünnepelt írót, Harry Quebert-t. Az álmos maine-i kisváros életét azonban egy váratlan fordulat zavarja meg, egy harminchárom évvel ezelőtti lezáratlan ügy kerül újra felszínre, mikor megtalálják az 1975-ben eltűnt Nola holttestét. A gyanú azonnal Harryre terelődik, aki viszonyt folytatott az akkor még kiskorú lánnyal. Marcus azonban nem hisz Harry bűnösségében, és előbb a rendőrséggel párhuzamosan, majd azokkal karöltve elkezd nyomozni az ügyben, hogy tisztára mossa öreg barátja nevét, és kihozza a börtönből. Ám nem várt fordulatok és bonyodalmak adódnak.
Érdekes módon a könyv boltokban nem jött szembe velem, viszont az interneten több blogban és videóban is csupa jót hallottam róla, mind magyar, mind német nyelven. Ezért megvettem, és nekiálltam. Először kicsit féltem a hosszától, de pár oldal után úgy magába szippantott, hogy aztán már csak attól féltem, túl hamar vége lesz.
A könyv bővelkedik eseményekben, egy percre sem hagyja unatkozni az olvasókat. A bűnügyi szál egyre bonyolódik, az ember szövi a szálakat, feltételezésekbe bocsájtkozik, próbálja kitalálni, ki lehet a gyilkos. De természetesen ez az utolsó oldalakig titok marad, nekem legalábbis nagy meglepetést okozott a vége.
A könyv szerkezete és narrációja nagyon érdekes. Egyrészt folyamatosan ugrálunk a jelen és a múlt eseményei között, de ez nagyon jól követhető. Másrészt mindig változik a nézőpont. Alapvetően Marcus meséli el a jelen eseményeit E/1-ben, de van amikor szintén ő mesél a múltról. A többi szereplő szemszögéből is kapunk részleteket a múltról, és részleteket olvashatunk Marcus könyvéből, illetve Harry sikertörténetéből, A bajok eredetéből. Ez lehet kicsit kuszán hangzik, de olvasva nem volt bonyolult, a múltbeli eseményeknél mindig szerepelt a pontos évszám is.
Ami nálam kicsit levont a könyv értékéből, az az író stílusa. Viszonylag egyszerűen, hétköznapian fogalmaz, de a pergő események között ez csak néha tűnt fel. Természetesen a helyén kell kezelni, ez nem a magas irodalom kategória.
A szövevényes történet természetesen bővelkedik szereplőkben is, akik között vannak szerethető és természetesen kevésbé szimpatikus emberek is. Engem Marcus anyja idegesített nagyon, szerencsére csak ritkán lépett színre, de egy az egyben Bridget Jones anyjára emlékeztetett. Viszont az egy humoros történet, ott elfért, itt nekem kicsit sok volt ez a felnőtt gyerekét még mindig dedósként kezelő, a végletekig naív és butácska anya.
A történet hátterében meghúzódó kérdés, hogy alakulhat-e ki szerelem egy harmincas éveit taposó férfi és egy tizenöt éves kamaszlány között. Engem nem tudott teljesen meggyőzni a könyv az igazáról, és erről a hatalmas, harminchárom év távlatából sem múló szerelemről. Nem tudtam megérteni Nolát, aki sokszor olyan végletesen viselkedett.
A könyvet azonban csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti az izgalmas és fordulatos krimiket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése