Ein ganzes halbes Jahr

Író: Jojo Moyes
Cím: Ein ganzes halbes Jahr
Kiadó: Rowohlt
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 512

Will, a sikeres és gazdag londoni üzletember váratlanul egy közlekedési baleset áldozata lesz, mind a négy végtagja lebénul. Kerekesszékben kénytelen tölteni napjait, és folyamatos felügyeletre, ápolásra szorul, egyedül nem sok tevékenységre képes. 

Louisa, a fiatal, kissé kajla lány, aki nem tudja még pontosan, mit is akar elérni az életben, váratlanul elveszíti állását a kávézóban, ahol eddig dolgozott. Sürgősen új munka után kell nézni, mert népes családja jelentősen támaszkodik az ő jövedelmére. Így kerül be minden ápolói tapasztalat nélkül a Traynor-házba, és lesz Will napközbeni segítője, társalkodónője.

Természetesen közben kiderül, hogy Will anyjának komolyabb céljai vannak Louval, mint hogy csak egy sima ápolónő legyen. Reméli, az életvidám, fiatal lány felrázza fiát a depressziós állapotból, és bebizonyítja neki, az életnek tolószékben is van értelme és szépsége.

A filmből

Ahogy a cím is elárulja, fél éven át követhetjük végig a két fiatal történetét, bepillantást kapunk abba, mennyire kiszolgáltatott egy mind a négy végtagjával mozgáskorlátozott ember élete, milyen nehéz egy fiatal, korábban az életet habzsoló férfi számára elfogadni, hogy mindent elveszített, amiben eddig örömét lelte. Lou pedig próbálja megmutatni neki, hogy bár jelentősen megváltoztott az élete, de nem annyira, ahogy gondolja, már számtalan lehetősége nyílna a szórakozásra, és úgy egyáltalán az életre. Hogy sikerül-e ezt bebizonyítani neki, a könyv végéig nyitott kérdés marad.

Bár a könyv nagy népszerűségnek örvendett magyar és német nyelvű oldalakon és youtube csatornákon is, ráadásul film is készült belőle, én mégis tarottam tőle egy kicsit. Vagy talán pont ezért? Féltem, hogy egy sablonos, rózsaszín cukormázzal leöntött szokásos romantikus történetet kapok, a kötelező konfliktuselemekkel, és azok kiszámítható feloldásával. Aztán hallottam véleményeket, akik a 90%-át nagyon szerették, de a végétől teljesen kiakadtak. Még ekkor sem tudtam, hogy vajon azért, mert kiszámítható és sablonos happy enddel zárul, vagy mert valami nagyon negatív vége lesz. Ezt én sem árulom itt el.

Mindenesetre nekem nagyon tetszett. Persze németül olvasva azt vettem észre, több mindent megbocsátok egy könyvnek, mert több energiámat foglalja le a szövegértés, mint egyébként. De ennek a könyvnek szerintem nem kellett megbocsátani semmit. A romantikus szál mellett egyszerre volt humoros a kajla Lou viselkedése, és boncolgatott komolyabb témákat. Elgondolkodtató volt, milyen nehéz lehet az élete Willnek, és a való életben is gyakran felmerülő eutanázia etikussága és engedélyezhetősége is terítékre kerül. Sokat gondolkodtam olvasás közben ezeken a kérdéseken, melyeknek annyi oldala és nézőpontja van, hogy egyszerűen képtelenség egyértelműen igent vagy nemet mondani.

De nem csak ez az egy oldala, mondanivalója van a könyvben. Több, a hétköznapi emberek életében is előforduló probléma kerül még elő. Lou 27 évesen még mindig a szüleivel él, akik nagyban az ő jövedelmére támaszkodnak. Van egy 7 éve tartó párkapcsolata, ami nem halad előre, csak egy kényelmes langyos pocsolya. A lánynak igazából nincsenek életcéljai, nem tudja, mit vár, mit szeretne elérni az életben, de Will szépen lassan felnyitja a szemét, hogy merni kell lépni, új dolgokat kipróbálni, változtatni. Ez egy szép motívum, ahogy mindketten tanulnak a másiktól, változnak a másik által.

Nekem nem volt problémám a befejezéssel, és ezt azért ki kéne fejteni, mert így leírva kérdéseket vethet fel. Úgyhogy aki nem akar megtudni részleteket, az ugorjon a következő bekezdésre. *SPOILER* Bár a vége szomorú, rettenetes, elképzelhetetlen fájdalom a család számára, mégis örültem neki, hogy végre egy író, aki meg meri lépni, hogy nem happy enddel fejezi be a történetet. Az utolsó oldalakig féltem tőle, hogy Will meggondolja magát, hazamegy, és élnek tovább teljes boldogságban. Szerencsére nem így történt, bár ezt így elég morbid leírni. És nagyon érdekes volt elgondolkodni Will mondatán, hogy két éve ez az első dolog, amiről ő maga dönt, hosszú idő óta ez az első önálló cselekedete. Persze hogy igaza van-e, ez egészséges emberként valószínűleg megítélhetetlen. *SPOILER VÉGE*

A megfilemsítésétől kicsit félek. Bár érdekel is, és biztos meg fogom nézni, de tartok tőle, hogy ezt is nagyon elhollywoodiasítják majd, mint A mentőexpedíciót. De azért még bízom benne, hogy nem veszik el teljesen a humorát, és nem csinálnak belőle egy szokásos romantikus rettenetet.