Szabó Magda összes I. - Mézescsók Cerberusnak

Író: Szabó Magda
Cím: Mézescsók Cerberusnak
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2014 
Oldalszám: 243

Mézescsók Cerberusnak. Ilyen csoda címet is csak Szabó Magda tud kitalálni, hogy már csak ennek hallatán is rögtön el kell olvasnom. Milyen szép szó ez a mézescsók, és milyen varázslatos a Cerberus. Majd mikor kézbe veszem a könyvet, a hátulján a következő idézet vár: "...gyere, Cerberus, ne üvölts, önmagamat is belegyúrtam a süteménybe."  Effelől semmi kétségem, hisz Szabó Magda mindig ízig-vérig benne van minden regényében, akár a családjáról mesél valóságos történeteket, akár fiktív hősök nagyon is igazi életéről.

A Cerberus, vagy magyarul Kerberosz görög mitológiai lény, egy háromfejű kutya, aki az alvilágot őrizte. Oda bárkit beengedett, élőket is, nem csak holtakat, de varázsfűvel illatosított mézes süteménnyel kellett neki fizetni. A Jajgatás tavához indul ebben a novellagyűjteményben Szabó Magda, hogy, ahogy a fülszövegben írja, megtalálja azokat, "akinek életművemet köszönhetem, akiket szerettem, akik szerettek", mert ezek az emberek mind ott vannak már. Azt ígéri, nem lesz félelmetes az utazás, "A Jajgatás tava csendes, egyetlen árny se könnyezik, nincs itt félnivaló, se szomorúság.", de én azért féltem, hisz ő akkor is kifacsarja az ember lelkét, ha élőkről ír. De ezért szeretem, és ezért veszem kézbe újra és újra.

forrás

Ebben a novellagyűjteményében főleg gyerekkori történeteket, a családi legendárium meséit írta bele, csupa olyan szereplővel, akik már nem voltak vele. Viszont képet kaptunk arról, mitől lett Szabó Magda olyanná, amilyen. Hatalmas köszönet jár ezért Jablonczay Lenkének és Szabó Eleknek, hogy a mesékkel, játékokkal ilyen embert, ilyen írót neveltek nekünk. Az ő szeretetük, nyitottságuk, a gyerek felé teljes szívvel fordulásuk miatt fejlődött ki a gyermek Dolnában a mesék szeretete, a történetmesélés képessége, nyitottsága a világra. Csodás gyerekkora volt, mindent megkapott, amit egy gyerek megkaphat a szüleitől, és ezek természetesen nem tárgyi dolgok, hanem a teljes odafigyelés, bizalom és szeretet. 

Kedves, érdekes, szép és néhol szomorúak ezek a történetek, de mindegyiket jó volt olvasni. Sokszor kritizálok más könyveket, ahol lehet, hogy érdekes az alapsztori, de pocsék a kivitelezés. Nehéz olyankor megfogalmazni, mi is a bajom, mitől rossz valakinek a stílusa, de az biztos, Szabó Magdát olvasva egyértelművé válik, milyen a jó író. Nála minden mondatot gyönyörűség olvasni, egy percre sem kezdek el unatkozni, mert nem a történet érdekességén, izgalmain áll vagy bukik a dolog, hanem a stílusán. Ő pedig a legegyszerűbb történeteket is gyönyörűen tudja megírni.

Már korábbi, családjáról és saját gyerekkoráról szóló könyveiben is az volt az érzésem, én értem a gyerek Szabó Magdát. Értem és pontosan érzem, mitől válik indulatossá, dacosság vagy szomorúvá. Rajtam is lenne mit dolgoznia Szabó Eleknek, taníthatná nekem a jóságot Jablonczay Lenke.

Nem első könyvnek ajánlom, de akinek már van tapasztalata a könyveivel, más regényiből már ismeri a Jablonczayakat, kissé a Szabókat, az nagyon fogja szeretni ezeket a történeteket is. Az utolsó novella pedig igazán szívszorító írói hitvallás.