Rosie

Író: Graeme Simsion
Cím: A Rosie projekt - Ésszerű szerelem
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 399

Cím: Rosie  update - Ésszerű házasság
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 498

Don egy kissé különc genetika professzor. Az ő szavaival élve másképp van bedrótozva. Orvosilag valószínűleg Asperger-szindrómásnak bélyegeznék, de ez így nincs kimondva a könyvben, csak céloznak rá. Egy biztos, nehezen és máshogy létesít emberi kapcsolatokat, és máshogy éli az életét. Minden tervszerűen zajlik nála, percre pontosan be vannak osztva a napjai, sosem történnek spontán dolgok körülötte. Míg egyszercsak benne is felébred a vágy, hogy felesége legyen. Természetesen ismerkedni sem úgy ismerkedik, mint mások, készít egy kérdőívet, melyet különböző fórumokon terjeszt, és úgy gondolja, így fogja megtalálni a tökéletes nőt. De természetesen az életben nem történhet minden tervszerűen, és egyszercsak beüt a krach, akit Rosienak hívnak.

Egymás után olvastam el a két könyvet, mivel a könyvtárból párban lehetett őket kikölcsönözni, és ha már nálam volt, nem akartam visszavinni a másodikat sem. Az első könyv nagyon tetszett, nem egy szokásos, csöpögős, romantikus történet volt, hanem meg volt fűszerezve egy kis extrával. És ez az extra Don különc, de kedves viselkedése volt. 

Hogy mennyire volt életszerű Don bemutatása, nem tudom. Nem tudom, pontosan milyen problémája volt, ennek milyen fokozatai vannak, tényleg képesek-e ilyen szintű érzelmi fejlődésre a valóságban a hasonló emberek. De mindenesetre örültem, hogy vannak barátai, akik szeretik és támogatják, és nem csak azt látjuk, hogy mennyi rosszat kapnak a különc, és a nagy átlagtól különböző emberek az életben. Az olyan jellegű könyvek nagyon meg tudnak viselni lelkileg, de itt megvolt az egyensúly a szomorkás, kissé negatív dolgok és események, és a pozitív, örömteli történések között. Igazán különleges könyv lett, jó volt olvasni.

A második könyv tartalmáról sokat nem írnék, nem akarom elspoilerezni, de ahogy az alcíméből már kitalálható, Don szintet lépett, és már nem "csak" egy kapcsolatot, hanem egy házasságot kell menedzselnie. Természetesen ez sem megy egyszerűen, egyre több bonyodalmat okoz azzal, hogy nem olyanok az érzelmei, mint az átlagos embereknek. 

Szerintem ezt a kötetet nem lett volna muszáj megírni. Számomra az első úgy volt kerek, ahogy volt, nem igényelte volna a folytatást. És sajnos sok újat sem tudott nyújtani. Don figurája továbbra is szerethető volt, gyakran mosolyogtam a mondatain, és a szituációkon, amikbe teljes naívsággal belekeveredett. De maga a történet már kicsit izzadtságszagú és erőltetett volt, úgy éreztem, az írónak meg kellett küzdenie azzal, hogy a sikerkönyvvé lett történetét folytassa. Aztán ott volt még benne Rosie is, aki a könyv második felére meglehetősen ellenszenvessé vált. Persze megérthető, hogy nehéz egy életen át elviselni egy olyan embert, mint Don, dehát tudhatta, mikor hozzáment, hogy mit választ. És pont azokat a dolgokat nem kellett volna a fejéhez vágni, amitől Don igazán Don, és amik miatt Rosie beleszeretett.